Kicsi tündér...

Ugye kitaláltátok???   ...... ezért hallgattam egy kissé, vendégem volt a családom. Legnagyobb örömömre , hosszabb időre.. A fiam a környéken dolgozott, és elhozta a családot is....  Csodálatos két hetem volt... mintha kicseréltek volna!!  Minden bánatom, fájdalmam elmúlt... milyen csodálatos is az ember??  magam sem hittem volna....  Annyira bájos, kedves volt, az egész utcával megkedveltette magát...   Nagyon sokat játszottunk, sétáltunk, labdáztunk, és persze főzöcskéztünk együtt....  Sajnos az idő nem kedvezett, állandóan esett az a fránya eső....  azért , megtaláltuk a közös tevékenységeket....   már a maga nyelvén mindent megmagyaráz, és persze megért....

Mikor elmentek...  üres lett a ház.... Istenem, hogy meg lehet szokni egy kis csöppséget???  Hiányzott a mosoly, a rohangálása, a simogatása, a kedvessége...... Minden perc, amit együtt töltöttünk  maga volt a boldogság....   Hamarosan én megyek hozzájuk!!

" Egy biztos: ez az a szeretet , mely nem múlik el soha!

Mert túl van télen és időn..."

Gondolom nem mondok újat, hetek óta esik, esik....  minden növény, fa, virág...fájdalmasan néz ki, de élni akar... Remélem, távol vagytok a nagy Víztől, és nem fenyegeti a lakóhelyeteket!!!   A Tisza is emelkedik, de még itt nincs veszély... riasztó, elképesztő ahogy árad.... úgy ahogy Petőfi írta.  Milyen élethűen fogalmazta "Zúgva, bőgve törte át a gátat, el akarta nyelni a világot...." ezt láthattuk a híradásokban....

Mamát is megviseli ez az időjárás, nincs jól....  szerettem volna elmenni egy előadásra Bp-re, de nem mertem itt hagyni!!   Ma már láthattuk a napot,  jaj, de hiányzott!!!  ...és a tiszta , friss levegő!!    Szegény rózsabokraim... kis fejüket lehúzta a sok eső, és megbarnultak.....  a vetemények kandikálnak a fűből.... a szőlő hajtásai megnőttek.... a fű??  akkora, hogy a  fűnyíró igencsak nyögdécselve nyírja majd le....  hetek óta nem lehetett a földre rámenni....

"Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért , mert úgy kívánja.

Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban

átsegít a bajokon....."

Legyen szép a holnapunk!!!!!

Pogácsa...

Ha így találnám el a lottót.....   valóban a szomszédasszony volt, a "káposztás pogácsa recipét kérte el, legalább már tizenötször )))), de boldogan leírtam.....    délután kimerészkedtem a kertbe, és a csigákkal hadakoztam.  Az összes petuniám levelét lerágták az eső után....pedig oly szép volt már.  Sajnos nem sokáig sétálgattam, mert  a fekete felhők megint gyülekeztek....  hatalmas eső kerekedett.....  szegény árvizes emberek.(((   remélem hamarosan rendeződik a sorsuk!!!

Érdekes dologról olvastam délután ,a jeltánc művészetről....  régebben már hallottam róla,   de mostanában keveset!!Csodálatos dolog:  a jeltánc művészete abban  rejlik, hogy a dallamot és a dalok szövegét a siket jelnyelv és a tánc segítségével tolmácsolják "....  Kicsit hasonlít a fonetikai olvasás tanításra.....ahol a mimika igen fontos, hiszen  ez fejezi ki az érzéseket, és a gondolatokat......    egész délután keresgéltem az eltett könyveimben a  fonomimikáról... az iskola szaga ha megérint, végem van......

Vannak még csodák, és csodálatos emberek...ez a 15 fős társulat  sérült sorstársak ks csapata,  akik szeretnének kitörni a"csend, a magányosság birodalmából ".  Sok szerencsét nekik!!!

"Az embernek ahhoz, hogy boldog legyen két dolgot kell tennie:

először hinnie kell,hogy van az életnek értelme.

Másodszor:meg kell találnia, hogy mi az."/Lev Tolsztoj/

Legyen szép a holnapunk!!!!!!

Szót fogadtam...)))

Igyekszem meghálálni a kedves látogatóimnak a biztatást!!  Különösen két Kedves, Nagyon Aranyos  társamnak, jó ismerősömnek, talán barátnőmnek /ha szabad így fogalmazni/, akik  figyelő, vigyázó szemmel nézelődnek.....  és időnként észrevételeznek, ami nekem nagyon jólesik....   Köszönöm!!    Én is rengeteget tanulok a naplókból, olyan mintha egy család lennénk.....   Köszönöm Tyriának, a Kérdezz-felelek játékot, válaszolok rá, és továbbadom....  Köszönöm Similisnek, hogy rám gondolt a díjjal....  meghatódtam....  hiszen az én kesze-kusza írásaim , hol vannak az övékhez képest, nem beszélve a formáról, és a képek berakásáról....  De, ígérem ez is benne van a " céljaim megvalósításában"........    Te jó ég!!   Mire elkezdem, csöngetnek..... gondolom a szomszédasszoy........  jövök vissza!!!!

"Mosolyod, mely szívből fakad, aranyozza be arcodat,

Gazdagítja azt aki kapja, s nem lesz szegényebb az sem , aki adja!!  /II.Pál /

Juszt is leírtam!!!!!  Úgyis megvár!!!! )))))

Hosszú napok....

Sokat voltam távol...hallgattam , picit magamban -magammal zártam le egy hosszú , fájdalmas évtizedet....  Remélem sikerült!!  Persze egészen nem is akarom, de már halványul az emlék!! Vannak új terveim, új céljaim, lettek új barátaim, átalakítom a lakást,  szeretnék többet segíteni a gyerekeimnek, a drága 20 hónapos unokámnak, és természetesen itt a mama.... majdnem elfelejtettem, rendet teszek az írásaim között, és próbálom folytatni....  szóval : újra a régi vagyok, vagy leszek.... ez még talány... de legalább valami megmozdult bennem.....

" ...Minden egyest ciklust le  kell zárni. Nem büszkeségből,

nem azért, mert nem birsz tovább harcolni, nem is gőgből,

hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek..."/Paulo C /

Tiszta szívből köszönöm a biztatást, és igyekszem írogatni.... a kert sajnos úszik a vízben, pedig a rózsáim már nyiladozni szerettek volna, annyi eső esett, hogy egy icike-picike rést keresett magának a tetőn, és bizony a szobában landoltak a cseppecskék.  Gondolom, mikor az ablakokat festették valamelyik cserép elmozdult....

Rengeteg apró gond van a lakásban, és mind javításra vár.... na, de szép lassan!!Itthon voltak a gyerekeim, semmit nem tudtak csinálni az eső miatt, bekényszerültünk a négy fal közé.... aranyos az unokám, szépen fejlődik, okosodik, mozog ügyesen, futkározik.... mosolygóssá tette napjainkat.. Most különösen örültem nekik. Megérezték, hogy szükségem volt rájuk...

"Az ember család nélkül egy  szál egyedül van a  világban,

és  a  hidegtől reszketve fél..."

Legyen szép a holnapunk!!!!!!!!!!!!

Május.....

Szerettem volna, valami  érdekes dologgal  beköszönni, hiszen oly régen jártam felétek...  nem sikerült, gondolataim máshol járnak.   Időnként némán itt voltam, közben olvasgattam, örültem az örömöknek, sok szép verssel megismerkedtem, sokat tanulok Tőletek!!  Valahogy nem volt mondanivalóm,  a csend vesz körül,  az utazgatás a kicsi unokámhoz, az apró-cseprő gondjaim, a kertészkedés- ami időnként bosszúságot okoz/ ma is elromlott a fűnyíró /... , és az igazságtalanság, amivel akkor szembesülsz, mikor téged ér!!    Fél év óta levelezem a   Nyugdíj Intézettel, és nem tudunk  megegyezni. ami különösen most májusban fáj..... szóval,  nem vagyok a toppon....

Na, félre bú, félre bánat....a legkedvesebb barátnőm, sajnos már csak volt, mindig azzal vigasztalt, ha panaszkodtam: ha mindenki kirakná egy asztalra a motyóját, biztos, hogy a magamét hoznám haza.....milyen igaza volt, mindenkinek megvan a saját problémája, amivel neki kell megküszködnie....... de, miért ilyen hosszú ideig tart???

Ballagásra hívtak a gyermekeim... milyen büszke voltam rájuk!!  Istenem, hogy megnőttek, milyen mások lettek,  és milyen kedvesek, aranyosak...12 év után is eszükbe jutottam...hát kell nekem bánatosnak lennem???  Néztük egymást, és mosolyogtunk...  vajon egyre gondoltunk? Biztosan!!  Az első napra, mikor átlépték az iskola kapuját, és úgy bújtak hozzám, mint   a kiscsibék a tyúkanyóhoz.... és most? ...eltörpültem mellettük és valami csodálatos érzés kerített hatalmába: Ők az én gyerekeim!!!!   Nagyon izgulok értük, remélem sikeresen veszik az akadályokat!!

Útravalóul....

Ügyelj gondolataidra, mert szavaiddá válnak!

Ügyelj szavaidra, mert tetteiddé válnak!

Ügyelj tetteidre, mert szokásaiddá válnak!

Ügyelj szokásaidra,  mert személyiségeddé válnak!

Ügyelj személyiségedre, mert ez lesz a sorsod!"

Legyen szép a holnapunk!!!!!!

Húsvét után II.....

Tudom, kicsit megkéstem már, de a jókívánság  sosem késő----  nem is ünnepet, hanem, nagyon boldog  tavaszt, nyarat.....és sok.sok örömmel teli életet kívánok Nektek...  Elmúlt az ünnep, ami nálunk mosoly, az életöröm, az álmok, az emlékek feltámadása....

Na, de ne siessünk olyan gyorsan, adós vagyok... " fakadnak a virágok, kiderült az ég, csiripeltek a madarak....  és bizony kertészkedni kellett. Sikerült megmetszenem a kicsi szőlőlugast, igaz segítséggel, és a fákat is...  olyan szép lett, hogy örömömben a konyhakertet is felástam./ a derekam nagy bánatára/...   Közben megérkeztek a festők is, igaz csak a tetőtéri ablakokat festették be,  nagyon ügyesek voltak....megszépültünk.  Utána három napon keresztül nem győztem az ablakokat tisztítani /gondolom , velem együtt sok asszonynak ez volt az elfoglaltsága/.....  egy szó , mint száz....  örömmel  néztem végig a megszépült, kicsit megújult házikómon.  Folytatás a nyáron....  addig gyűjtőmunkát kell végeznem )))

Legnagyobb örömömre a vendégeim bejelentkeztek az ünnepekre, nem is jó szó ez az "ünnep", hiszen , ha a gyerekeim jönnek mindig ünnep van.... különösen mióta kicsi unokám is helyet kért magának....   ha látnátok már, 18 hónapos, és gyönyörű, okos, mosolygós, derűs, pajkos, huncut....  mint, minden gyermek...   már megismerte a házunkat, mikor a hangomat meghallotta boldogan szaladt elém.... meghatódtam, én aki annyi gyerekkel foglalkoztam, annyi gyereket szerettem.....  valami, csodás érzés kerített hatalmába... leírhatatlan.    A két kis keze mikor átölelt, maga volt a boldogság...      Annyit beszélünk a boldogságról.... itt van körülöttünk, csak nem vesszük észre....

Ez a röpke három nap nagyon hamar eltelt....  rengeteget játszottunk, sétáltunk, rokonlátogattunk,  és persze finomakat  főzőcskéztünk.... boldog voltam , mikor majszolta a túrós pogácsámat, a neki sütött  "répatortámat"  és persze a finom rántott húst.....  tiszta apja, lassan versenyeznek majd, ki tud több húst enni ..))) Természetesen a locsolás művészetét is bemutattuk neki, nem igazán értette miről van szó, de mosolyogva próbálta a finom illatot a hajunkra szórni....  azt nem értette, miért kell abbahagyni.

Most én is abbahagyom, mert mennem kell egy értekezletre,  de még folytatom...

"Semmit  ne tartogass egy különleges alkalomra,

minden nap amit élsz, egy különleges alkalom...""

Legyen szép napotok!!!

Ünnep után....

Kicsit elvoltam a csigaházamban....  de itt vagyok gondolatban mindig köztetek!!   Írtam egy kedves, aranyos bejegyzést... de valamit elrontottam, és elszállt!!! ((( Sehogy sem tudtam visszahozni....

Most , elszólítanak a teendőim /mert vannak ám/, és utána megpróbálom újra leírni amit szerettem volna....

Addig is legyen szép napotok!!!!!

Tavasz van??... kérdezte vén rigó...

A halvány, de kapaszkodó tavaszi napsugárral  megjöttem... Kissé   csendben , a  csigaházamban  tevékenykedtem..  Olyan hosszú volt  a tél, és annyi hó esett, hogy azt hittem, talán nem is lesz tavasz....  vagy sokat késik...  Elfáradtunk, elszürkültünk, begubóztunk, és fáztunk, fáztunk.....   Na, de ez volt.!!  Néhány napja  a napocska is megjelent.... úgy néztünk rá, mintha nem láttuk volna.? Valóban kukucskál, szeretne sütni..??     Megjelentek a madárkák,  a szellő is  lágyabban lengedez, és már itt-ott néhány kicsi virág is mutogatja buksi fejét...

A körülményekhez képest Mama és én is megvagyunk...  volt egy-két nehéz napunk, voltak ügyes-bajos dolgaink,  sok-sok  kedves vendégünk, és persze az elmaradhatatlan aranyos szomszédasszonyok....   Többször utaztam a tündér kicsi unokámhoz,  jól esik , ha érzem, hogy szükség van a segítségemre...  Gondoltátok, hogy már 17 hónapos...  egy kész csoda kis ember.. Most  az ünnepek alatt itthon voltak néhány napig,  babáztam , babáztam.....  nagyon jól érezzük egymást, szófogadó, kedves, mosolygós  kisfiú...  Boldog a lelkem, hogy   következetesen, szépen nevelik a gyerekeim..  remélem, boldog, megelégedett ember lesz....

Ma már kertészkedtem, bár még lágy a föld, de a rózsák már jelezték, hogy kérik a metszést,  összegyűjtöttem a télen idekóborolt  leveleket, /volt bőven/,  a fák metszése is lassan következhet....     Jól is esik ez a kis munka, és milyen más ez a friss levegő.....

"Drága szép, vad hónap, mely még búval csapkod,

De félkézzel már a rügyek selymén kapkod,

Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság,

S édes szájjal kurjant az ifjú szabadság. " /Tóth Árpád: Prológ- Március/

Legyen szép a holnapunk!!!!!!

Szikrázó hó...

A zord, mogorva,már-már hosszú tél nemcsak az embereket, hanem a kis állatkákat, madárkákat is megviseli... a kertben napok óta vendégeim vannak.. kis madárkák, és milyen szelídek....hangos csiviteléssel köszönik meg a kitett ennivalót..ők is fázhatnak. Az embernek kimozdulni sincs kedve, legalább is nekem....ezek a magas hókupacok a gyermekkoromra emlékeztetnek : volt egy kis vékonyka elsöpört út, és mellette hó. hó...Nagyon hideg volt ma reggel is, de talán a napocska bujkálni akar, jó is lenne, hiszen régen nem láttuk már......

Ügyes- bajos dolgaimat kellene intézni, de lusta vagyok...  majd holnap!, jelszóval...levelet kellene fogalmaznom a Nyugdíjintézetnek.... hónapok óta nem tudunk megállapodni, ők is mondják a magukét, én is mondanám...de , nem találkozik az álláspontunk...  gondoltam, teszek még egy kísérletet... /özvegyi nyugdíjról van szó/.......

Mama, sajnos megint gyengélkedik...  orvos járt nála a napokban, éjszaka érzi magát rosszabbul....lehet, ő is nehezebben viseli  a telet... a bezártságot....

A gyermekeim jól vannak.... a kicsi unokámmal nagyokat kirándulnak, szánkóznak... Várom haza őket,  sajnos megint mondja a havat, és ilyenkor  nem szívesen indulnak el...  A kicsi unokám már szalad, kezd sok mindenben önállósodni, minden megért, játszik, szófogadó... és már mond pici szótagokat...  igazi, huncut fiúcska..... de imádni való gyönyörűség... szépen, gondosan nevelik a szülei....készül neki a második kis mesekönyv....

Lehet mégis elindulok???   ...kisütött a nap, csak úgy szikrázik a hó..... és a kapun csüngő jégcsapok, szinte világítanak, ahogy visszaverik a fényt...

"Hó a mező takarója,

hűvös nap, fogy a láng.

Délen a fecske, gólya

gondol-e ránk???"/Weöres Sándor/

Reménykedjünk..... talán lassan jön a tavasz...

Legyen szép a mai napunk!!!!

Igaz mese....

"Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem veszünk észre,

mígnem a sors keze-- teljesen váratlanul--megváltoztatja az egész életünket"

Hol volt, hol nem volt, volt egy pici falu a Tisza mentén....dolgos, szorgos emberek lakták. Sok-sok évvel ezelőtt született egy kicsi lány, és néhány hónap múlva, egy-két utcával távolabb egy pici fiú. Együtt jártak óvodába , iskolába.    Sokat szerepeltek, játszottak együtt.... tetszett a fiúnak a lány hosszú  haja, amit jól lehetett húzgálni....

Telt-múlt az idő...  Középiskolások lettek, a fiú messzi városba került, a kislány egy Tisza-parti városba....Egy hónap sem telt el az iskolából, és már újra találkoztak, mintha egy láthatatlan szál összekötötte volna őket.  A fiú kollégista volt, ritkán jöhetett haza, de levelet írtak egymásnak minden nap... Ha tehették  mindig együtt voltak., nagyokat sétáltak, moziba jártak, együtt tanultak.  Talán maguk sem vették észre, hogy a barátságuk igazi, őszinte szerelemmé alakult....  Közben leérettségiztek....  A fiú   bevonult katonának  /nagyon messzi városba/, a leány főiskolás lett....Időnként több száz km-t utaztak, hogy találkozzanak... a szerelem egyre   mélyült, mindkettőjük első szerelme volt... tervezték a jövőt, leendő közös életüket.... A fiú a katonaság után főiskolás  lett, a leány lassan befejezte... megint elkerültek egymástól...., de a levelek jöttek-mentek, naponta több is.../ hiszen telefonra még nem volt lehetőség/.

Az iskolák befejeződtek.....   esküvő, kellemes munkahely, otthonteremtés....sok-sok munka, továbbtanulás, egy gyönyörű kis fiú....  szülők segítése...egyetértés, bizalom, őszinteség, kedvesség...

Így telt el , majdnem 30 év....leírhatatlan sok tevékenységgel, gonddal, és persze felejthetetlen pillanatokkal..... és egy májusi nap...mindennek vége  lett...................

Egy pillanat törtrésze alatt megszünt az eddig felépített, táplálgatott , őrzött élet.... és helyette fájdalom, megmagyarázhatatlan pillanat, magány....

Ennek lassan 12 éve..... vajon milyen lenne most? milyen lenne a haja színe? vajon a redők meglennének -e a homlokán? a huncut mosoly ott bújkálna-e a szája bal sarkában? vajon hordana-e szemüveget? vajon mit szólna a kis pici unokájához?...és megannyi kérdésem lenne még....  de hiába....

Ma 62 éves....................................., de megmaradt majdnem 50 évnyi emlék, a közös utazások, kirándulások, egymásért való aggódás, a sok-sok öröm amit a fiunk jelentett.... Sokan nem hisznek az első szerelemben, pedig ez a mese igaz volt!!!!

"...Szavaim fáradt nyilak,

földre hulltak az útjukon,

S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.."/Korál /

Legyen szép a holnapunk!!!

Boldog napok...

Szóval telnek a boldog napjaim, mert azt szeretném....   így ígértem magamnak.... Azóta , már újra voltam Bp-en, mert szükség volt rám.... és én boldog voltam....  feltöltődtem, megnyugodtam, játszottam, bolondoztam...   Idehaza megint a hólapát várt, és a havas eső....  na, de már eltelt egy hét a januárból.!! ismeritek a mondást: január, február  , itt anyár....... ehhez tartom magam!!   Sokat ültem a gépnél mostanában, mert válaszolgattam a kedves levelekre, egyrészt a tanítványaim, másrészt az ismerőseim megkeresésére.... megint boldogság!!!   De, mennyire az....

Sajnos, egy kis üröm is hozzátartozik az életemhez...  számomra sokat jelentő, kedves volt munkatársam itt hagyott bennünket... fiatal koromban sokat tanultam tőle, emberséget, őszinteséget.!!  Abban az időban nagy dolog volt. MIndkét kicsi gyermekét tanítottam...igyekeztem .....  de örülök, és boldog vagyok , hogy ismerhettem...72 éves volt....

"Ne azon búslakodjunk,hogy elment,

hanem annak örüljünk, hogy itt volt..."

Ígértem, hogy írok majd az iskolánk 140 éves évfordulójáról....  csak akkor, nem volt időm.....  Ami nagyon boldogá tett, hogy engem, az egyszerű embert kértek meg az emlékezésre......   hiszen 40 évet dolgoztam, az ódon, régi falak között, persze , azóta már kívül-belül megújult az uniós pályázatok révén...

Hát, emlékeztem....  volt mire....  megjelent egy könyv, amire negyon büszke vagyok., a visszaemlékezésekről.:  igazából három részből áll... 1. röviden az iskola története....  /katólikus iskola volt/. 2.  a régi nevelők visszaemlékezései...  még sikerült volt apácát is találnunk...  3.  a ma dolgozó nevelők... akik itt jártak iskolában hajdanán, és a legfiatalabb növendékek iskolakezdésről szóló emlékei...

Színesítettük fényképekkel, rajzokkal, fogalmazásokkal, festményekkel....  Sokat dolgoztunk, de megérte.... én különösen boldognak éreztem magam, hiszen visszapergettem az itt töltött 40 évemet.....  teljesen megfiatalodtam, értelmet nyert az életem.... és ami a legfontosabb: sikere volt a kiadásnak!!!   Egy kicsit visszanyertem az írói vénámat...... valamikor sokat írogattam különböző folyóíratokba......  ezen felvidulva, a kicsi unokámnak hozzáfogtam a második mesekönyv megírásához!!!    ...... ugye, hogy jönnek a boldog napok....!!!!

"És a fohász imígy

Száll az ég felé:ajándékozz nekünk

Az új év kezdetén

Új szívet, új lelket, jó Istenünk!! " /Tompa Mihály/

Legyen szép a holnapunk!!!!!!!!

BUÉK....

"Kívül, belül maradjon

Békében az ország.

A vásárra menőket,

Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál,

És a szívredőben,

Adjon Isten ami nincs,

Ez új esztendőben.."/Arany János/

Ezzel a szép verssel kívánok nagyon boldog új esztendőt minden kedves barátomnak, és aki megtisztel a látogatásával.....  Fogadalmak , fogadkozások?... nem tudom, hogy Ti hogy vagytok ezzel... én nem szoktam, hiszen nem tartom be ...  nem csak azért , mert nem akarom, hanem sokszor rajtunk kívüli okok is beleszólhatnak....   egyszerű dolgot kívántam magamnak: legyen mind a 365 napom boldog......  irreálisnak tűnik?  megpróbálom.... szeretném...

Az ünnepeket a gyermekeimmel töltöttem.... már eleve jól indult az év....

Mama, sajnos betegeskedik....  egyre jobban azt érzem , elfáradt... a kicsi

unoka felvidította, de mikor elmentek , már éjszaka rosszul volt....

A hó... a hó...  egyfolytában esik,  legalább van egy barátom:a hólapát.....

Napok óta esett,  ma is esik,  most éppen jeges eső...

Nyugalom szállt a házunkra, csendben telnek a napok....azért, hiányzik a

zsongás, a gyermekkacaj, a nagy séta a Tisza.parton /persze egyedül is elmehetnék/,  és hiányzik a munka, amit örömmel végeztem.

De, megfogadtam, valami tevékenységet kitalálok magamnak... és lekötöm

minden energiámat....

Remélem , mindenkinek egészségben, boldogan teltek az ünnepek...

hiszen"  Ünnep , oly szép .

Gyertya , ha ég...

A szeretet asztalánál, ott ülünk mindannyian....."  /Edda/

Legyen szép a holnapunk!!!!!!!

Adventi fények...

Gyönyörűen esik a hó már két napja... sokan imádják, én is...  csak a karom nem akar engedelmeskedni a hólapátnak.  Na, de megbirkózom vele....  Lassan visszatér minden  a régi kerékvágásba.. mama jobban érzi magát,  a kicsi unokám gyönyörű, és már szalad,  a gyermekeim jól vannak, dolgoznak .... hogy én hogy vagyok?  az nem fontos...

Készülődünk a karácsonyra, de ez sem a régi már.. a város ünneplőbe öltözött, égnek az ünnepi fények...  ünnepi fények, nem tudja már  a szívem megdobogtatni.., pedig most sütöttem ki a mézes kalácsot, átjárta a lakást a finom méz, fahéj, szegfűszeg illata.... megterveztem az ünnepi menüt is, a gyermekeimnek szeretnék kedveskedni.. Majd lassan ráhangolódom az ünnepekre, és én is ünneplőbe öltöztetem a szívemet.!!

"Karácsony készül emberek!

Szépek, tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek

Csillogtassátok kedvetek,

Legyetek újra gyermekek,

hogy emberek lehessetek!/ Wass Albert/

Legyen szép  holnapunk!

Vagyok....

    Elcsendesedtem....  mire valaminek örülnék, egy kicsit nyugalmasabb napjaim jönnének, mindig történik valami.  Gondolom, nem vagyok egyedül...  de mégis egyedül!?...  amikor valamit el kellene döntenem. Persze a döntéseket az ember  saját maga hozza, senkit nem enged  beleszólni, de... meghallgatja a tanácsokat....   Nem jó érzés mikor az ember lánya tanácstalan...

   Sajnos mama... megint betegeskedik..!!  orvosok .. vérvétel...  nem értik.... talán kórház?.. mama hallani sem akar róla...gyógyszerek.... bevenni nem akarja...  "ő mérget nem szed" jelszó alatt!!! Én megint tanácstalan....  éjjel nem alszunk, a fájdalmak ilyenkor vannak jobban...  Már megszoktam az éjjeli nem alvást....  persze nem így!!  Jól elvagyok éjszaka a gondolataimmal.... mit , hogyan, miért???  ezek a kulcsszavaim.  Bízzunk, hogy nem kell kórház, és mama jobban lesz... de ez a bizonytalanság nem tesz jót, az amúgy is  határozatlan fejemnek....

     Gyönyörű az udvar, telis-tele  falevéllel.... valóban olyan, mint a levélszőnyeg. Rendbe szoktam tenni, hogy a fű megmaradjon, de most annyi eső esett, esik, hogy nem száradt meg... Vajon megtudom még csinálni?  vagy esik, esik ??  Meglátjuk... Most virágzik a pici virágú krizantén  is, gyönyörű a sok színes falevél szegélyén. Kár, hogy nem vagyok költő, vagy festő.... valóban   csodaszép....

     A Krónikáról ... amit elkezdtem, majd folytatom... csak most az háttérbe szorult...

     Minden kedves Erzsébetnek és Katalinnak boldog névnapot kívánok.. sok szeretettel.....

     Mi is ünnepeltük Mamát, egyenlőre ketten  /lesz majd igazi ünnep is/, tepertős pogácsát óhajtott....természetesen a finom húsleves elé...  jól sikerült!!

          "Nagyon kevés kell    ahhoz, hogy boldoggá tegyenek minket,

            de ahhoz, hogy azok is maradjunk, több kell, mind amennyi 

            a mennyben és a földön csak megtalálható." /Jozeph Heller/

       Legyen szép a holnapunk!!!!!!!!! 

"A múlt emlék"

    "Ég a gyertya asztalomon, és emlékeztet..

     Sírásokra, melyektől megdermed a szívem, ma mégis melegem van tőlük..

     Éjszakákra, mikor a láz markolászta a torkom, és

     éjszakákra, amikor a gyertyafény hívogatott valahová, ahol szerettek.

     Meleg, meleg, sok melegség van ebben a kis gyertyában.

     Az élet és a jövő melege,."  /Fekete István/

 Egy kissé csendesült most a fájdalom, a gyermekeim jelenléte, kedvessége, szeretete sokat jelentett nekem....  és természetesen a kis unokám.  Néhány napot töltöttek nálam... már a kicsi lábaival ízlelgette a járást, most aztán  nekilendült...   dőlt-borult , mint a lisztes zsák,  mennyi energia van benne..???  Mi pedig csodáltuk, együtt nebvettünk vele,  és vigyáztunk rá!!    Mire  el mentek már stabilan állt, és bátrabban tipegett...

 Eszembe jutott Kafka  verse... mennyit mondtam az apukájának, mikor elindult:  "...csak lassan. okosan Peti fiam..."   Milyen régen volt....

    Nagyon esős, rideg, hideg idő volt ma.  Napok óta sötét van....  nem tesz jót a hangulatomnak....történt egy-két dolog a héten, amit nehezen tudok megemészteni....törvényekkel, paragrafusokkal foglalkoztam....mennyi értelmetlen, méltánytalan dolog van, csak akkor vessszük észre, ha bennünket érint.  Valahogy én is így jártam...

        "Ha majd az ősz összegyűjt minden bánatot,

          s vele a lelkemet behinti csendesen.

          Eljössz-e vígasztalni kedvesem?

          Eljössz-e akkor simogató szóval,

          mikor a lelkem többé nem nevet,

          s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget

          hajnal-fényből szőtt  színes, szép meséket,

          Amiket egyszer én mondtam neked??  /Wass Albert/

     Legyen szép a holnapunk!!!!!!! 

"A jelen ajándék...."

    A kicsi unoka után következzen a mama....  a körülményekhez képest jól van...  a vérnyomás időnként ingatag, a csontok fájnak,   a gyomor panaszkodik, éjszaka alvás nincs, és a lábak nem mennek...  De, a tévézés felsőfokon, a rejtvényfejtés  magasan, / csak legalább egyszer nyerne/,  telefonálást imádja, az újságolvasás :minden betűt kiolvas.....  ha valamit tudni akarok, csak egy szót kell mondanom...  szóval fantasztikus   92 éves lesz szilveszterkor....

    A nyáron egy olyan munkára, helyesebben együttgondolkodásra kértek az iskolámból, ami megmelengette a szívemet.   Az iskola ez évben ünnepli 140. évfordulóját.  .....   és az emlékbizottság szervezésére kértek.  No ???    Meglepődtem, de  nagyon megörültem, nem mutattam...isten ments...  de már rögtön pörgött az agyam, mit is szeretnénk csinálni.  Nagyon  boldog voltam!!!!!!!!   Egy hetes program összeállításában is segítettem.... ami éppen most zajlik.... De , az igazi munka egy KRÓNIKA c. kiadvány volt az iskolatörténetéből..... és a jelenből.....

Jaj nekem!!  Bocsánat... ki telefonál ilyenkor????   Majd folytatom......

       Legyen szép a holnapunk!!!!!!!!!

Csak lassan, óvatosan.....

    Nem hinnétek el, de a kicsi unokám szeptemberben egy éves volt!!!  Ugye, hogy szalad az idő?? fut, meg-megáll, mint kövek a patakban... Nagy legény lett:76 cm..10,3 kg, 8 fogacskája van, mászik, mászik, mászik....  már régóta feláll és kapaszkodva lépked.... szép , mint az anyja, és huncut, mint az apja... és okos, mint mindkettőjük )))))...   Pénteken elővettem a nyúlcipőmet, és már szaladtam is hozzájuk.. szükség volt a nagyira!!!  Boldog vagyok ilyenkor,de azért még boldogabb, hogy az aranyos menyem, a szívélyes meghíváshoz azt is hozzátette, hogy a kicsi fiúnak is szüksége van a nagymama ölelésére.... nagyon jól esett!!  Már próbálkozik a tipegéssel, járással... hol sikerül, hol nem...  nagyokat kacag közben !  Lehet vele  játszani, imádja a rakosgató játékokat,  a labdát, az autókat....A szülinapon négyszer gyújtottuk meg a gyertyát /családunk egymástól való távolsága miatt/  a tiszteletére!

    Könyvet írhatnék róla... nem lehet ezt az érzést elmondani, akinek van unokája az tudja.... minden nap tartogat valami újat, amitől mi elájulunk!!  Ha ránézek, a szívem hálával telik meg....

    " a boldogság olyan illatszer, amelyet nem hinthetünk úgy másokra, hogy néhány csepp ne jusson nekünk."/Ralph.W.E/   ......nekem, nagyon sok jutott belőle!!!!!!!

 A   gyerekeim szeretettel, szeretetben nevelik, már most lehet érezni , hogy ő is szeretettel fordul az emberekhez..... ISTEN ÉLTESSE  BOLDOGSÁGBAN, EGÉSZSÉGBEN, BÉKÉBEN!!!!!

  ÉS, akinek még nincs kicsi unokája, kívánom , hogy ne maradjon ki ebből a felemelő érzésből!!

          Legyen szép a holnapunk!!

Ősz húrja....

     ".... mielőtt megtöröd a csendet, gondolkozz el....

      .....értékesebb-e mondanivalód, mint a csend hangjai....?"

   Elég sokáig gondolkodtam, közben mentek -mentek a napok!!  De, itt voltam néhányszor köztetetek, kíváncsi voltam a Kedves ismerősökre, mondhatom "képben " voltam....  Hosszú, forró volt a nyár, sok-sok teendővel,  bizonyára mindannyiótoknak...kertészkedés.... vendégjárás....iskolai munka/ később írok róla/... tatarozások... festés.... vizsgálatok.....  orvosok....  mama gondjai.... és a drága kicsi unokám, aki boldogabbá tette a szürke hétkööznapokat!  Szerencsére sokat voltam Velük, ők itthon... én ott... sőt, még a Balatonra is elcsaltak néhány napra!!

    A sok teendő közben elmúlt a nyár, ami nagyon forró volt itt a Tisza-parton!! .... és mint a villámcsapás, úgy tört ránk az ősz.. talán inkább az őszi-tél!!  Rettentő viharral, széllel és esőzéssel....szinte félelmetes volt..még ma is esik, és hideg van!!  Szegény kis virágaim, mint az ázott verebek.... nem tudtam mind a helyére rakni!!  Egy kis meleget kellett varázsolnunk a szobába, megjelent a gázos, a kéményseprő......  és lőn, minden rendben!!  Nem tudom a pénztárcám vajon mit szól a gázszámlámhoz... Na, de csak pozitívan!!!   Sok mindent szeretnék még elmesélni, majd sorjában!!

       Remélem   a kedves ismerőseimnél minden rendben, bár az élet mindenütt zajlik , gondolom!

       Vigyázzatok magatokra ebben a télies időben!!

          "Ősz húrja zsong,

            jajong , busong

              a tájon,

            a ont monoton

            bút konokon

               és fájón..."/Paul V/. Tóth Árpád fordítása/       Gyönyörű!!

      Legyen szép a holnapunk!!!

Hűtlenség??....

   Nem vagyok hűtlen.... dehogy!... csak nem tudom mi van velem. Talán ellustultam kicsit??  Vagy megsokasodtak a körülöttem történő dolgok??  Hirtelen nyár lett, és bizony sok-sok dolog szakadt rám...   de gondolatban itt voltam, és néha  olvasgattam is , jól esett kuthászkodnom....  Na, nézzük sorba!!: ünnepek--- vendégek, kirándulás--- elfáradás,  iskola---könyvszerkesztés /amihez egyáltalán nem értek/, kertészkedés--- gyönyörűség,  ügyes-bajos dolgok--- sikerült elintézni,  orvos--- gyógyszerek, beutalók,  óriási viharok--- rendtétel,  hőség--- hűvös szoba, meggyszedés--- 19 üveg berakása,  ajándék/grillsütő/--- vendéglátás/... /ha látnátok mennyit tévedek, nem ír a kezem, elszokott )))/,  .... Most ennyi jutott eszembe!  Látszatra nem nagy dolgok, de idő van vele... és még szegény mamát nem is említettem... sokat szenved ebben a melegben, vágyik ki a levegőre, a vérnyomása nehezen alkalmazkodik az időváltozáshoz....  Remélem , nálatok minden rendben!!

   Hogy én jól vagyok-é??  az egy másik oldalra is kevés volna!!  De, nem panaszkodunk!!  Ragyog a nap, kicsit fúj a szél, és mindjárt indulok a paradicsomot elpalántálni.  Egyik kartársam hozta nagy boldogan:  Te É...... úgyis szereted a kertedet....  futó, vagy csüngő?? nem is tudom.... Remélhetőleg a kutyus a helyén hagyja., ugyanis mostanában rakoncátlankodik, kapargat, amit még sosem tett....  Ugye, mondom, hogy történik mindig valami??  Szombaton évzáróra kellene mennem....  ó-ó!!   Fáj a szívem, mégis úgy döntöttem, nem megyek....

         "Gondold végig a napodat...

           Kinek és miért vagyok hálás a mai napon?- ez jót tesz a boldogságérzetünknek.!"

           " E napon minden érted van. 

             A nap csiklandozó sugara, a lágy szellő,

             S a madarak csodás dala."  /Gyárfás Tamás/

      Legyen szép a holnapunk!!!!!!!

HMMMMM......

       Szabó Magdát olvasgattam....  őszinte, emberi szavai mindig elgondolkodtatnak.....

       "Hajolj  felém, tanulj meg engemm

        próbáld meghallani csepp hangomat,

        hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,

        oly tökéletesen egy magad....." /Szabó Magda/     Tovább is van, de nem szomorkodunk!!!!  Megígértem magamnak!!   Ma, illetve tegnap, nagyon rossz idő volt, hideg, szél, szél......   nem sok hasznomat vettem.....    na,   majd ma!!  Sok tennivalóm lesz, megyek is aludni!!!

        Mindenkinek szép éjt!!!